Könyvek
A hét képben bemutatott rádiójáték a Szent Korona 1848-1849 telén Budapestről Debrecenbe való menekítéséről szól. Viszontagságos történetének egyik állomása 1849 elején az Érmellék volt, mégpedig Köbölkút. Itt töltött egy éjszakát Bónis László kúriáján, ahol a pajtában el is ásták arra az éjszakára. Másnap Bónis Sámuel és kísérője Josipovich Antal (1804–1874) marhakereskedőnek öltözött, és szekéren folytatva útjukat, átkeltek a Berettyó folyócskán, és Baranyi Félix (1802–1855) kastélyában szálltak meg, Tótiban. Egy éjszakára itt is elrejtették a koronázási ékszereket egy pincében. Erről az epizódról szól a Félix király.
Megjelent a negyedik interjúkötet! A szerző beszélgetőtársai ezúttal az élet minden területéről származnak, van köztük író, orvos, sportember, festőművész, szobrász, egyetemi tanár és így tovább. Az közös bennük, hogy sosem felejtették szülőföldjüket, esetenként őseiket, akik rájuk ruházták a magyarság szeretetét. Tamásit parafrazálva azt a helyet, ahol otthon lehetnek a világban.
Barta László tűzhelye, életének origója a kolozsvári Marianum. Hogyha az intézmény falai beszélni tudnának, elmesélhetnék, hogy ez volt szerzőnk otthona hosszú éveken át, udvarának kövei édesapja és édesanyja lábnyomait őrzik. Az első csínytevések helyszíne volt, az ablakon egy rádióból kiszűrődő londoni 6-3 öröme, az udvaron átvonuló apácák emléke – megannyi élmény, amelyek mind-mind a helyhez kötik az embert.
Az idők során sokan és sokat írtak Adyról, a költőről és költészetéről, úgy, hogy emberi mivoltát hanyagolták vagy éppen torzították. Mások az emberi arcát kutatták, néha kegyetlen kívülállóként, máskor meg empátiával vagy éppen őszinte, igaz barátsággal, szeretettel.
Amikor ezeket a sorokat írom, ötven esztendő, fél évszázad pergett le az idők filmjének szélesvásznán azóta, hogy az itt megírandó dolgok megtörténtek az én egykori második pátriámban, Debrecenben. Bizony, azóta hosszú idő telt el, azóta nagyon megváltozott az idők járása, megváltoztak az emberek, megváltozott sokban az emberek gondolkozása, megváltozott az élet, megváltozott vele együtt Debrecen is, és ha jól szétnézek magam körül, ha jól megnézem magamat, látom, megváltoztam én is... Panta rhei!...
Aki ezt a könyvet elolvassa, azt a kézzelfogható megállapítást szűrheti le belőle, hogy ez nem csupán a zsidóság elleni elképzelhetetlen hajsza történelmi dokumentuma, amelynek beláthatatlan jövendő időkre elriasztó példa gyanánt kell szolgálnia, hanem az a vadállati kegyetlenség amely a sötét emlékű fasizmust jellemezte, és vele együtt a német haláltáborokat létesítette, nem csupán zsidó-, hanem éppoly keresztény-, mint zsidóügy, mert hiszen a fasiszták keresztényeket is éppen úgy üldöztek és halállágerekben kínoztak halálra, mint zsidókat.
Sok éves pedagógusi és tanfelügyelői munkám során győződtem meg arról, hogy „az egész életen át tartó tanulás” eszméje ma már nemcsak elmélet, hanem társadalmi elvárás, fokozott igény a pedagógusokkal szemben. Ha arra gondolok, hogy az elmúlt harminc évben hányféle tanügyi törvény, miniszteri rendelet előírásainak kellett megfelelniük a pedagógusoknak, és hányféle reformpedagógiai elképzeléssel kellett megismerkedniük, azt kell mondanom, hogy az óvónői, tanítói/tanári pályán az állandó tanulás elengedhetetlen szakmai szükséglet.
Dr. Pető Csilla
„A Szilágyság a Szilágy-, a Réz- és a Meszes-hegység, a Szamos, valamint az Érmellék által közrezárt dombság. A ma-gyarság nem sokkal a honfoglalás után benépesítette a gyér szláv népességű Szilágyságot. A középkorban magyar lakos-ságú, csak a 16. században bomlik meg etnikai egysége a be-költöző románokkal, majd a 18. században néhány német köz-séggel (pl. Hadad). Ma Románia része, magyarok és románok vegyesen lakják...
Kósa László, Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása, Budapest, 1983, 180., 181.
Horváth Szőke Gyöngyvér grafikájának sajátja a tömörség; olyan, mint a vers. Nemcsak rövidsége, sűrítése folytán, hanem nyelvezete
által is: jelképekben, metaforákban fejeződik ki, valóságos és poétikus elemeket elegyít.
Borghida István: Horváth Szőke Gyöngyvér
Utunk, / 1979. május 4., 18. sz.
Ötvös Béla saját kiadásában megjelent Május (1909) című elbeszéléskötetével irodalmi sikert ért el. Úgy gondoljuk, hogy 111 év után itt az ideje egy kicsit elmerülni az akkori világ hangulatában. A továbbiakban egy kis ízelítővel keltjük fel figyelmüket.
Szibériai hadifogságából sok évvel ezelőtt hazatért ismerősöm elmondta nekem, hogy a hadifogságban átélt, regényesen érdekes szenvedésit szeretné az utókor számára nyomtatásban megörökíteni, azonban nem tollforgató ember és ezért nem volna képes jól megszerkesztett mondatokban leírását adni élményeinek.